Ne félj, nem bántad senki,
megpihennéd. Rémült órák könnyét,
Ne félj, melletted állok,
Nézd rám mindig ilyen égő szemmel,
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Így hát mellettem még élsz,
Ön egy ágy és múlik már az éj.
Nincs több lidérces álom,
És még az kell, hogy itt légy,
Hogy el bújtasd és megnézd.
Szólj és kedvesednek most és mindig,
ezután már mindig édeném.
Krisztín, csak ennyit kérek.
Álasztásom a kívélségéhez,
Mondd, hogy szerep nem nehéz,
Szerep csak ennyit kéne tenni.
Ez a tár, tár mindig légy enyém,
Szeress, csak ennyit kérek,
Várj meg, Raoul! a sírig várnék.
Rendelj gyorsan, hinduld,
Nincs több lidérces álom,