A földhöz ragadt ember dülöngélbe járt,
A kereszteződésnél tétován megállt,
Felnézett rám, és bár nem láthatott,
Nyári szakán felkapott a szél,
oly könnyű voltam, akár egy kis levél.
Magasra szálltam, és átölelt az ég,
oly felhőtlen volt a kép.
Néztem a várost, békésön pihent
Felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a rend
Egy diszkóbárból jazzrock funky szót
Levegtem az égen a belváros felett,
Alattam csillogott a felosztott föld,
Távol bandyárok és halvány csillagok,
Hallgattam a bőrös folyót.
Magamba szálltam, későre járt
Már látni véltem egy újkor hajnalát
Van még, ki rossz kedvűen ébredett,
Van még, ki hordva a gányon áll,
Van még, ki gátvásoktól szenvedett,
Van még, ki megváltásra vár.
A földhöz ragadt ember, dülöngélve járt
A kereszteződésnél tétován megállt
Felnézett rám, és bár nem láthatott
És hirtelen rám tört a félelem
Éreztem, nem tart fent többi semmi sem
Zuhanni kezdtem és az álom véget ért
Van még ki rossz kedvűen ébred
Van még ki hódvágányon áll
Van még ki gátlásoktól szenved
Van még, ki megváltásra vár,
Van még, ki holt vadányon áll,
Van még, ki gátlásoktól zemled,
Van még, ki megváltásra vár,
Feliratok Amara .org közösségétől
Élve járt, a kereszteződésnél
felnézett rám, és bár nem láthatott,
a szívéből átkoczolt. Van még ki,
van még ki, hol fáj gányon áll,
Van még, ki gátlásoktól szenved
Van még, ki megváltásra vár
Van még, ki hódfal a gányon áll
Van még ki váltásoktól szemben,
Van még ki megváltásra vár.